Ingyenes szállítás 30.000 Ft feletti rendelés esetén!

Beszélgetés Stahl Barbarával


A Shortlist Studio márkáinak kiválasztása során nagy gondot fordítunk arra, hogy különleges, szép, fenntartható darabokkal segítsünk kialakítani, feldobni, megújítani ruhatáratokat, otthonotokat.

Hiszünk abban, hogy a minket körülvevő tárgyak kiválasztásával, a vizuális stílusunkkal üzenünk magunkról, arról, hogy kik vagyunk és mit tartunk fontosnak.

Interjú sorozatunkban olyan érdekes, stílusos, inspiráló, tudatosan kommunikáló nőket mutatunk be, akiknek adunk a véleményére, elismerjük a befolyásukat a közösségi médiában, akik nálunk szerepelnének a “Kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?” shortlisten. 

Ezúttal Stahl Barbara, művésznevén Babé Sila énekesnővel beszélgettünk.

Ki az a Babé Sila? Lehetne őt Stahl Barbarának is hívni, vagy ő a művészi alteregód?

Ő pontosan ugyanaz az ember és előadó, mint Stahl Barbara, csak egy kicsivel elvontabb, dallamosabb, nemzetközibb csomagolásban.

Nemzetközi karrierhez választottál művésznevet, de miért pont ezt, és mit jelent a Babé Sila?

Kiskorom óta Cilának hívnak a szüleim, ebből jött a Sila (szerettem volna a BS kezdőbetűket megtartani és angolul pont úgy ejtik mindkettőt). A Babé pedig a Barbinak egy becézése és igazából csak tetszett a dallama.

Hogy alakul külföldön a pályád? Mást kell adni például egy londoni közönségnek mint az itthoninak?

Szuperül alakul, nagyon hálás vagyok, hogy ennyi városban tudtam kialakítani a kis zenészközegemet, ahova bármikor úgy térek vissza alkotni, mintha haza mennék. A koncertezés és közönségépítés egy lassabb folyamat, de az is halad szépen. Nem éreztem sosem, illetve nehezen is tudnám kivitelezni, hogy más adjak magamból, vagy a művészetemből egy adott város közönségének. Mindenhol úgy éreztem eddig, hogy az őszinteség a legértékesebb attribútuma egy fellépésnek, a fellépőnek - szerintem messziről észre lehet venni egy produkcióról ha nem önazonos, akár előadásmódban, öltözetben, akár a zenében.

Hogy éled meg a koncertek hiányát? Milyen volt számodra a karantén időszak?

Elég nehéz volt, főleg az első hónap, de igyekeztem hasznosan tölteni és minél több zenei kontentet gyártani például az Instagramomra amit előtte nem csináltam. Ettől függetlenül eszméletlenül hiányzott az élő zenélés, a közönséggel és a bandával való interakció és energiacserék.

Többlaki életet élsz, hogyan tudod menedzselni ezt most, hogy az utazás nem opció?

Imádom a kozmopolita életemet, de őszintén szólva kicsit jól esett lenyugodni és hosszú hónapokat egy helyen tölteni olyan emberekkel, akiket szeretek. Csodás volt a barátommal négy hónapot New Yorkban, aztán három hónapot Budapesten a családommal és a legjobb barátnőimmel lenni. Persze a végére már nagyon izgága voltam, hiányzott a pörgés, törtetés, a nagyvárosok lüktetése és mindaz a potenciál, ami ebben rejlik.

Számodra melyik a legfontosabb social media platform? A Hole című számod 240 ezer letöltésnél jár Spotifyon. Az instán ezzel szemben körülbelül 4000 ember követ ami ehhez képest meglepően kevésnek tűnik. Követed ezeket a mutatószámokat, fontos ez a fajta visszajelzés vagy te másban méred a sikert?

Szakmai szemmel nézve a Spotify a legfontosabb - ez a valós mutatója, hogy pontosan hányan is hallgatnak világszerte, de én az Instagramot használom a legtöbbet és úgy érzem, hogy inkább az ottani követőszámom sorol be egy bizonyos kategóriába. A managementem is inkább a Spotify számokra fókuszál, de hasonlóan fontosnak tartanák, hogy az Instagram követőimet is feltornásszam. Én szeretem a 4000 követőmet, mert azt érzem és látom is a statisztitkákból, hogy nagyonis aktív és valós követők és kicsit nehezemre esik célzottan olyan kontentet gyártani, ami esetleg több embert bevonz. Főleg mert amit én értékesnek tartok talán nem vonz be tömegesen embereket és a másik oldalra, influenszernek nem szívesen állnék be.

Az instára visszatérve: nagyon szép a vizuális világa az oldaladnak. Mit jelent neked ez a felület zenészként?

Köszönöm! Ahogy említettem, a karantén alatt elkezdtem zenei platformként is használni, és nagyon szerettem, hogy ennyiféle virtuális programot lehetett rajta szervezni. Több márkával kollabolva csináltam live koncerteket, igtv-ket, és én is sokat szemezgettem rajta a kedvenceimtől.

Hogyan hat a stílusodra az, hogy két igazán ikonikus, divat szempontból jelentős város London és New York is az otthonod? Másként öltözködsz Budapesten mint külföldön?

Vicces, hogy eléggé máshogy öltözködöm mindegyik városban. Budapesten vagyok a leglustább, itthon picit basicebb szetteket szoktam összerakni. Londonban és New Yorkban viszont ami a csövön kifér. Londonban még az a jó, hogy annyira sokoldalú a város, hogy attól függően alakul a szettem, hogy melyik kerületbe megyek aznap - egy vacsora a Sohoban magassarkús pántos ruhás, egy jazz bár Hackneyben tornacipős bő farmeres.

Vannak kedvenc, örök darabjaid?

Alapvetően magas a fluktuáció a ruhatáramban, nálam hamar megszokottá tud válni egy-egy darab. Olyankor igyekszem csereberélni barátnőkkel, vagy eladni őket. Nem vagyok az a tipikus “drágán megveszek egy jó minőségű darabot, amit aztán évekig viselek” típus, imádom az újdonság erejét, nem csak az öltözködésben, de elég sok mindenben az életben.

Mik azok a dolgok, programok, zenék, helyek amelyeket mindenkinek ajánlanál? Mi a te shortlisted?

Program: Elkezdtem falat mászni, azt ajánlgatom mindenkinek mostanában. Izgalmas és játékos és kiránt a hétköznapokból. Bill Brysontól a The Body című könyvet és a Sex at Dawn-t is imádom, és próbálom mindenkire rásózni. A zenei ajánlólistám végtelen és folyton bővül, így a Lily Pads playlistemet mondanám, ahova mindent gyűjtök, ami zenei inspo.

Fotó: Wertán Botond